Extrém környezeti tényezők kognitív folyamatokra gyakorolt hatásának vizsgálata eseményhez kötött agyi potenciálok módszerével

Az értekezésben bemutatott tanulmányok fő célja annak tisztázása, hogy romlanak-e a kognitív funkciók az űrállomáson és az Antarktiszon. Az űrállomáson és az Antarktiszon végzett kognitív kutatások jelentősek azoknak a személyeknek a biztonsága szempontjából, akik ilyen küldetésre mennek. Továbbá ez...

Full description

Bibliographic Details
Main Author: Barkaszi, Irén
Other Authors: Balázs, László, Humán tudományok doktori iskola, DE--Bölcsészettudományi Kar -- Pszichológia Intézet
Language:Hungarian
English
Published: 2017
Subjects:
P3a
Online Access:http://hdl.handle.net/2437/242179
Description
Summary:Az értekezésben bemutatott tanulmányok fő célja annak tisztázása, hogy romlanak-e a kognitív funkciók az űrállomáson és az Antarktiszon. Az űrállomáson és az Antarktiszon végzett kognitív kutatások jelentősek azoknak a személyeknek a biztonsága szempontjából, akik ilyen küldetésre mennek. Továbbá ezek a kutatások a hétköznapibb stresszhelyzetek (pl. olajfúró tornyok) modelljeként is szolgálhatnak. Az irodalmi adatok ellentmondásosak és döntően arról számolnak be, hogy ebben a két extrém környezetben nincs kognitív romlás. Az űrállomáson és az Antarktiszon is számos olyan stressztényező van, ami negatívan befolyásolhatja a kognitív funkciókat. Mindkét környezetre jellemző az izoláció, bezártság és a megszokottól eltérő fény-sötétség ciklus, ami más tényezőkkel együtt alvásproblémákhoz vezethet. Továbbá az űrállomáson számolni kell a mikrogravitáció okozta élettani változásokkal is, mint a neurovesztivuláris, szenzo-motoros és kardiovaszkulásis változások és az ún. látáskárosodás és koponyaűri nyomás szindróma is kialakulhat. Továbbá az űrhajósok nagy munkatempónak vannak kitéve, ami mentális fáradtságot eredményezhet. Az űrállomáson előfordulhat a megengedettnél magasabb CO2 koncentráció és az űrhajósok az ionizáló sugárzásnak is ki vannak téve. Ezek a tényezők nincsenek jelen az Antarktiszon, viszont a kutatóállomás nagy tengerszint feletti magasságából adódóan számolni kell a mérsékelt hipoxiával. Kísérleteinkben azt találtuk, hogy az űrutazás alatt jelentősen romlanak a kognitív funkciók feltehetőleg az ott jelenlévő stressztényezők együttes hatására, míg az Antarktiszon áttelelő legénység tagjai sikeresen adaptálódtak a környezethez. A korábbi vizsgálatoktól eltérően, ezekben a kutatásokban a viselkedéses adatokon túl, az eseményhez kötött potenciálok (EKP) módszerét is alkalmaztuk. Mindkét környezetben vizsgáltuk, hogy a feladat szempontjából irreleváns vagy irreleváns tulajdonsággal rendelkező inger mennyire vonja magára a figyelmet, illetve térít el a feladattól, azaz az általa kiváltott agyi válasz (P3a) ...