A takarmány magnézium kiegészítésének hatása a vörös árnyékhal (Sciaenops ocellatus) termelési paramétereire közepesen kemény félsós vízben

• Main Author: Szalma, Barnabás
• Other Authors: Juhász, Péter, DE--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar
• Language: Hungarian
• Published: 2014
• Subjects: akvakultúra; vörös árnyékhal; DEENK Témalista::Mezőgazdaságtudomány; Sciaenops ocellatus
• Online Access: http://hdl.handle.net/2437/199127

A vörös árnyékhal tág sótűrésű halfaj, így brakk vízben illetve édesvízben is sikeresen lehet nevelni. A tengervízben elegendő mennyiségben található meg az egészséges fejlődéséhez szükséges Mg2+ és Ca2+, azonban a félsós és az édesvíz már lényegesen kevesebbet tartalmazhat ezekből az ionokból. Kísérletünkben vizsgáltuk, hogy hogyan befolyásolja a takarmány magnéziummal való kiegészítése az alacsony Mg2+ tartalmú vízben tartott vörös árnyékhal termelési paramétereit. A kísérletet a DE MÉK Halbiológiai Laboratóriumában található 1,7 m3-es ivadéknevelő recirkulációs rendszerben végeztük el, futamideje 8 hét volt. A 70 literes medencékbe, az átlagosan 3,5 g tömegű halakból, kádanként 15-15 db-ot telepítettünk. Az 5ppt-s víz hőmérsékletét a kísérlet alatt folyamatosan 25oC-on tartottuk. Az állandó levegőztetést porlasztóköveken keresztül biztosítottuk. A vizsgálat során a kontroll (250 mg Mg/kg) mellett 4 kezelést (+100,-+200,+ 300,- és +400 mg Mg/kg) állítottunk be, 3 ismétlésben. A takarmányozás napi 3 alkalommal történt saját gyártású 2,5 mm-es pellettel. A növekedés pontos nyomon követéséhez hetente egy alkalommal minden egyedet tized gramm pontossággal lemértünk. A táp fogyását folyamatosan regisztráltuk. A víz oldott Mg2+ tartalmát két hetenként vett vízmintából, analitikai mérésekkel ellenőriztük. A termelési paraméterek közül a takarmányértékesítést (FCR, g/g), a fajlagos testtömeg-gyarapodást (SGR, %/nap) és a túlélési arányt (S) vizsgáltuk. Az eredmények statisztikai értékelése SPSS 20.0 programmal történt, ANOVA alkalmazásával. Szignifikáns különbségeket állapítottunk meg a kezelések hatására a túlélés (S) és az SGR értékeiben. A legnagyobb SGR-t (1,92±0,36 %/nap) a 200 mg Mg/kg-os, a legkedvezőbb FCR-t (2,08±0,44 g/g) a 100 mg Mg/kg-os, míg a legnagyobb S-t (76±10 %) a 300 mg Mg/kg-os kezelés ivadékai mutatták. Az eredmények alapján a legrosszabb SGR-t, FCR-t, és túlélést a 400 mg Mg/kg kezelésnél kaptuk. Mindezek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a vörös árnyékhal alacsony Mg2+tartalmú ...