ARCHIVAL RECORDINGS AS MEDIAL FIGURATIONS IN GÁBOR BÓDY’S AND ANDRÁS JELES’S FILMS

• Published in: Hungarológiai Közlemények
• Main Author: Pieldner, Judit
• Format: Article in Journal/Newspaper
• Language: Hungarian
• Published: Bölcsészettudományi Kar 2015
• Subjects: Hanem; sami
• Online Access: https://hungarologiaikozlemenyek.ff.uns.ac.rs//article/view/1526; https://doi.org/10.19090/hk.2015.3.30-43

In the theoretical discourse of archival footage a shift can be detected from the paradigm of recontextualization towards rhetorical strategy. In terms of this shift, archival recordings are not merely transparent images representing reality within the body of cinematic discourse, but rather figurations, standing for an alternative modality of representation, creating productive tension in the course of interaction of images. In Hungarian Neo-Avant-Garde film art archival footage gets a prominent role. For both Gábor Bódy and András Jeles the archival material displays the confrontation between the private sphere and history. The article examines the role of archival footage mainly in Gábor Bódy’s American Torso (Amerikai anzix, 1975) and András Jeles’s Parallel Lives (Senkiföldje, 1993). Az archív felvételek elméleti diskurzusában elmozdulás észlelhető a rekontextualizáció paradigmájától a retorikai stratégia irányában. Ezen elmozdulás értelmében az archív felvételek nem pusztán a „valóságot” transzparens módon reprezentáló képek a film testében, hanem maguk is a reprezentáció alternatív modalitását képviselő alakzatok, amelyek termékeny feszültséget hoznak létre a képek interakciója során. A magyar neoavantgárd filmművészetben az archív felvételek kitüntetett szerepet kapnak. Mind Bódy Gábor, mind Jeles András számára az archív anyag a személyes szféra és a történelem konfrontációját jeleníti meg. A tanulmány az archív felvételek szerepét vizsgálja elsősorban Bódy Gábor Amerikai anzix (1975), valamint Jeles András Senkiföldje (1993) című filmjeiben. U teoretskom diskursu arhivskih snimaka se nazire pomak od paradigme rekontekstualizacije do retoričke strategije. Kao posledica ovakvog pomaka, arhivski snimci nisu samo slike u okviru filma koje reprezentuju stvarnost na transparentni način, već su i sami postali oblici koji predstavljaju alternativni modalitet reprezentacije i koji stvaraju plodnu napetost u interakciji slika. U mađarskoj filmskoj umetnosti neoavangarde arhivski snimci dobijaju počasno mesto. Kako za Gabora Bodija, tako i za Andraša Jeleša, arhivski materijal predstavlja konfrontaciju lične sfere i istorije. Studija za temu ima ulogu arhivskih snimaka u filmovima Gabora Bodija „Amerikai anzix” (Američki anziks, 1975) i Andraša Jeleša „Senkiföldje” (Ničija zemlja, 1993).