Mi az, hogy "arktikus" és mi az, hogy "sarkvidéki"? Őshonos és egyéb szempontok

• Main Author: Szeverényi, Sándor
• Format: Book
• Language: Hungarian
• Published: Nyelvtudományi Intézet 2020
• Subjects: P40 Sociolinguistics / szociolingvisztika; aleut; inuit; tlingit
• Online Access: http://real.mtak.hu/106833/; http://real.mtak.hu/106833/1/arktikus_1b.pdf

A tanulmány célja, hogy tisztázzon néhány magyar nyelven nem egyértelmű, északi-sarkvidékkel kapcsolatos fogalmat, és hogy átfogó képet adjon az ott zajló nyelv, társadalmi, gazdasági, politikai és környezeti folyamatokról, mindezt elsősorban az arktikumban élő őshonos kisebbségek szempontjából. Ennek keretében először az arktikum és sarkvidék fogalmát különböztetjük meg. A sarkvidéknek több definíciója létezik, érvelésünk szerint a sarkvidék megnevezés inkább követi a természetföldrajzi szempontokat, az arktikum mint régió megnevezés pedig inkább társadalmi, politikai és gazdasági alapú – földrajzi értelemben pedig nagyobb terület mint az Északi-sarkvidék. Így azt mondhatjuk, hogy nem minden arktikumban élő őshonos nép sarkvidéki. A tanulmány bemutatja röviden az arktikum nyelveit nyelvcsaládonként: uráli nyelvek (szamojéd, obi-ugor, vepsze, számi), paleoszibériai nyelvek genetikai egységei, úgy mint csukcs-kamcsatkai nyelvek, jenyiszeji nyelvek, jukagir, nyivh, továbbá a Szibériában beszélt altáji nyelvek (mandzsu-tunhuz, szibériai török nyelvek), az eszkimó-aleut nyelvek (inuit, jupik és aleut nyelvek), az ejak-tlingit-atapaszka nyelvek, valamint szubarktikus indián nyelvek. Az alapvető kérdés, hogy mi az, ami összefogja ezeket a közösségeket, van-e közös „arktikus” identitás? S milyen tényezők határozzák meg azt? Az látszik, hogy az arktikumban nagyon magas az őshonos közösségekben az öngyilkosságok aránya, különösen a fiatalok körében. Az erre adható válaszok segítik megérteni a 21. századi problémáikat, és hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre ezek megoldására. Ennek keretében vázlatosan áttekintjük az északi országok közötti együttműködések lehetőségeit államok közötti szinten és közösségi szinten. A kulcskérdés az önrendelkezés, autonómia mértéke, amelyet tekintve az arktikum nyolc országa között nagy különbségek vannak. Ami közös célként megfogalmazódnak szinte minden nagyobb szervezet dokumentumaiban (AC, ICC, RAIPON, Számi Tanács, kanadai őshonos egyezmények stb.): • nyelv, kultúra megőrzése, támogatása, elsősorban (de nem csak) az egyes országok hivatalos oktatási rendszerein keresztül, amelyek gyakran kapcsolódnak össze revitalizációs programokkal, • a földhöz való elismertetése, • érvényesülés lehetőségeinek javítása a globalizálódó világban, nemzetközi együttműködések • a föld környezetének, annak értékeinek védeleme. Néhány példát mutatunk be az arktikum különböző területeiről. A fenti szempontok nem vizsgálhatók a (de)kolonizációtól, migrációtól és urbanizációtól függetlenül. A tanulmány végén ezt mutatjuk be: milyen lehetőségeik vannak a hagyományos életmódot feladó, modern városokba költöző kisebbségeknek, s ezek a folyamatok milyen „új” identitások kialakulását eredményezheti.